A pozíció megőrzésében segítenek a képzések, sőt akár a fizetés is növelhető velük

Munkahelymegtartás 45 év felett

Az át- és a továbbképzések segítik leginkább a 45 éven felüliek munkahelymegtartását, de önbizalmukat is nagymértékben növelik az új ismeretek. Egy tanulmány szerint az idősebbek által elvégzett képzések hetven százaléka munkaerő-piaci szempontból mindenképp hasznosul.

A 34 évnél fiatalabbak több mint kétharmada, a 45 éven felülieknek mindössze négytizede vesz részt képzésekben, holott leginkább az idősebb korosztály szorulna rá az új ismeretek megszerzésére, vagy a régiek felfrissítésére. Munkavállalási nehézségeik ugyanis gyakran az elégtelen iskolázottsági és szakképzettségi szintből származnak – állítja a GKI tanulmánya, amely többek között a képzés és a foglalkoztatás kapcsolatát vizsgálta.

A már meglévő iskolai végzettség meghatározó a további ismeretek megszerzése során, ugyanis míg a legfeljebb nyolc általánost végzettek mindössze öt százaléka jár tanfolyamra, addig a szakközépiskolát végzettek csaknem fele, a felsőfokú végzettségűeknek pedig közel kétharmada. A „holtig tartó tanulás” doktrínáját tehát leginkább az értelmiségiek érzik sajátjuknak – fogalmaz Adler Judit, a GKI kutatója.

A végzett munka jellege és a pozíció szerint is kimutathatók a különbségek. Legnagyobb arányban a beosztott 45 év feletti diplomások képzik magukat, őket követik a vezetők-irányítók és a középfokú végzettségű szellemiek. Az idősebb fizikai dolgozóknak csak mintegy negyede járt valamilyen szaktanfolyamra.

A képzések döntő többségét, azaz csaknem négyötödét a munkaadók fizették, a munkavállalói (részbeni vagy teljes) finanszírozás aránya 16 százalékos, míg a Foglalkoztatási Hivatal az esetek öt százalékában szerepelt finanszírozóként. A nyolc általánost vagy kevesebbet végzettek tanfolyamait kizárólag más fizette, saját finanszírozásra leginkább a gimnáziumot, a főiskolát vagy egyetemet végzettek képesek és hajlandók. Mivel a képzések oroszlánrészét munkaadók fizetik, nem meglepő, hogy az ismeretszerzés módjának háromnegyede szakmai továbbképző jellegű. További 14 százaléka új szakismereteket adó, egytizedük pedig egyéb általános jellegű (például nyelv- és számítógépes tanfolyam). A rutin jellegű tanfolyamok (munka-, baleset-, tűzvédelmi stb.) aránya elenyésző, nem éri el a két százalékot sem.

A tanulmány készítésekor a válaszadóknak ötfokozatú skálán értékelniük kellett az át- vagy továbbképzés hatásait, hasonlóan az iskolai osztályzatokhoz, egytől ötig. Ebből kiderült, hogy a különféle képzéseken részt vevők mintegy háromtizede nyilatkozott úgy, hogy foglalkoztatási szempontból semmilyen szerepe sem volt a képzéseknek, vagyis a képzések hetven százaléka munkaerő-piaci szempontból hasznos volt. Legfontosabb hatásnak az bizonyult, hogy a képzés hozzásegítette a 45 éven felülieket munkahelyük megtartásához – a válaszadók 60 százaléka nyilatkozott így –, az átlagos osztályzat 3,0 lett.

A második legnagyobbra értékelt hatás az önbizalom növekedése volt. E tényező értékelése csak kevéssé marad el az előzőekben vizsgált munkahelymegőrző hatástól. Érdemi különbség viszont, hogy elsősorban az általános jellegű tanfolyamokon részt vettek érzékelik ezt a hatást. Számukra egy-egy új tudásterület „felfedezése”, s az ehhez kapcsolódó jó érzés személyiségfejlesztő hatást is jelent. A fizetésben történő előlépés átlagos osztályzata 2,4, a válaszadók mintegy harmada érzékelt összefüggést az elvégzett képzés és a béremelés között.

Adler Judit szerint a 45 éven felüliek számára nemcsak a munkahely megtartásához szükségesek a képzések, hanem a tartósan munkanélkülieknek lényegében az egyetlen lehetőséget jelenti a munkához való viszszatérésre. (KI)